Sokszor talál meg a kérdés, hogy a mesék szörnyű részleteit miért nem hagyjuk ki? Szépítsünk inkább, ne terheljük őket borzalmakkal! Van belőlük elég a világban! De valahogy valami nem stimmel azzal, hogy a vadász megbeszéli a farkassal, hogy ugyan már, ne tessék felfalni a nagymamát! Vagy hogy csókoljuk meg a békát, mert ugye mérgünkben falhoz vágni nem illik. Miért kell egyáltalán nagymamát felfaló farkasról, gyereket rács mögé záró banyákról, gyilkos szándékú mostohákról olvasni?

Nos úgy tűnik, a gyerekek igénylik, hogy a félelmeiket a maguk módján megélhessék, kidolgozhassák magukból. Ráadásul rég tudjuk, ők a belső képalkotással pont olyan szörnyűnek képzelik el az izgalmas vagy szörnyű jelentet, amennyire el bírják viselni.

A film ellenben készen ad egy legújabb technológiával tökéletesen megalkotott démont, szörnyet, boszorkányt, aki tényleg rettentő ijesztő tud lenni és ilyenkor gyakorló anyként pontosan tudom, milyen lesz az aznap éjszakának, ha egy ilyen szuperrealisztikus képet elcsípnek a srácok …

Roal Dahl Boszorkányok című könyvét három nap alatt olvastuk el esti meseként, mert a fiaim egyszerűen imádták (hát még én!) és alig várták, hogy olvassunk tovább és tovább. Napközben is kérték, üljünk le, mert nagyon kíváncsiak, izgulnak és teljesen odavannak a történetért. Azóta – hetek óta – figyelik a világot, és jegyzetelnek, ki lehet boszorkány, és ki nem.

Színváltó szem? Pipa. Paróka? Pipa. Tág orrlyuk? Pipa. Kesztű? Pipa. Kék nyál? Pipa. Hiányzó lábujjak? Pipa. Aha!

Legujabb kedvenc könyvünk kapcsán hadd mutassam meg, hogyan látják a filmkészítői a Legfőbb Boszorkányt, hogyan rajzolta meg Quentin Blake, a könyv illusztrátora őt, és végül a fiam miként képzeli le ezt a könyvbéli szörnyeteget.

A képek magukért beszélnek.

Roal Dahl: Boszorkányok részlet

“Megbabonáztak a nő iszonyatos vonásai. De nem csak erről volt szó. Szemében delejes kígyótekintet villant, ahogy szétnézett a közönségen.
Természetesen azonnal tudtam, hogy ez nem más, mint a Legfőbb Boszorkány. Azt is tudtam, miért visel maszkot. Az igazi arcával az utcára sem mehetne ki, nemhogy megszálljon egy hotelben. Aki meglátná, sikítva rohanna el.

– Ajtó beláncolfa-latatolfa? – kiáltotta a Legfőbb Boszorkány olyan hangon, ami megtöltötte a szobát, és lepattant a falakról.
– Az ajtó beláncolva és lelakatolva, Legfőbbséged – felelte egy alázatos hang a közönségből.

A villódzó kígyószem, ami olyan mélyen ült a förtelmes fér égette arcban, pislogás nálkül meredt a vele szemben ülő boszorkányokra.

Feltűnt, hogy a hangja ugyanolyan fémes, mint azé a boszorkányé, aki a vad gesztenye fa alatt állt, csak sokkal hangosabb és sokkal nyersen. Recsegett. Csikorgó. Rikácsolt. Morgott.

A teremben mindenki nekiállt lehámozni a kesztyűjét. A hátsó sorokban ülők kezét figyeltem. Nagyon szerettem volna látni a kezüket, hogy tudjam, nagyanyámnak igaza volt-e… Á…! Igen…! Most már több kezet láttam…! Láttam az ujjaik végén a görbe barna karmot!

Olyan öt centis lehetett, a vége pedig hegyes!

– Fegyétek le a cipőt! – parancsolta a Legfőbb Boszorkány.

Megkönnyebbült sóhaj rebbent fel az össze jelenlévő boszorkány ajkáról, ahogy lerúgták a magas sarkú cipőjüket. Harisnyás lábakat pillantottam meg a székek alatt: szögletesek és lábujjatlanok voltak. Undorítóak, mintha a lábujjukat trancsírozó-késsel csapták volna le.

– Lefenni a parókát! – vicsorított a Legfőbb Boszorkány.

Különösen beszélt. Idegen akcentust éreztem benne, éles volt és torokhangú, és nem tudta rendesen kiejteni a v hangot. Plusz még az r betűt is furán mondta, megpörgette a szájában, mielőtt kiköpte, mintha forró lenne.

– Fegyétek le a parókát, hadd lefegőzzön a fejbőrrötök! – kiáltotta, és a közönség ismét megkönnyebbült sóhajt hallatott.

Mindenki a fejéhez kapott és levette a parókáját (a kalapjávak együtt).
A következő pillanatban kopasz női fejek sorakoztak előttem, meztelen kozákok valóságos tengere, mindet vörösre dörzsölte a paróka bélése. El nem tudom mondani, milyen förtelmesen néztek ki, és az egészet csak még különösebbé tette, hogy az ijesztő kopasz fejemhez tartozó testek szép divatos ruhát viseltek. Borzasztó látvány volt! Természetellenes.”

#mindigolvasselőbb
#akönyvvelkezd

SÁRVÁRI GYÖRGYI

Follow

Cím

Budapest XII. kerület

Avar utca