Védett apák
„Júlia nem volt erős, vagy több mi nálunk. Júlia nem volt se jó, se szép. Júlia nem akar a földön járni. Felszállt inkább a fejünk fölé.”
Reggel ötéves fiam, amikor épp a fogmosásra próbáltam szelíden rábeszélni, rám nézett boldogan, kis mutató ujját figyelmeztetően a levegőbe emelte, és felkiáltott: Ez a kedvenc illatom! Az öccsei utána rohantak és én egyedül maradtam a három kis fogkefével. Mire leértem, már mind ugráltak az örömtől, hogy apa a kedvenc reggelijüket készítette el: french toast volt friss kalácsból. Az van, hogy a konyhában egy antitalentum vagyok. A sörben sült csirke mai napig a menüm legizgalmasabb, egyben sokáig egyetlen fogása volt. Ellenben a férjem, aki egy hobbi séf és a világ összes konyhájából inspirációt merítve bármit megfőz fejből. Én még háromgyerekes anyukaként is laptoppal a konyhapulton lázasan keresem a legegyszerűbb ételek között az aznapra szánt ideális fogást, aminek az összedobása nem igényelhet többet, mint 20-25 perc, különben kikészülök. Ez van.
A konyhai szerepcsere jelentőségéről halvány lila fogalmam sem volt, amikor megismerkedtünk.
Azt tudtam, hogy rettenetesen jó a humora, hogy minden randin megnevettetett, hogy okos, hogy imád utazni, hogy olyan férfi, akinek fontos, hogy teremtsen, hogy létrehozzon dolgokat, és hogy elszánt. Nagyon elszánt. A többi pedig házasságunk hét éve alatt kiderült…
Például az, hogy velem együtt és tőlem függetlenül tojik magasról a sztereotípiákra és simán felült mögém a motorra, hogy kipróbálja, megízlelje a hobbimat. Vittem egy nagyobb kört Szekszárdig és vissza. Az egyik benzinkútnál chopperesek meglátták a vékony, rózsaszín bőrdzsekis sofőrt, engem egy fekete ruhás nagydarab pasival a háta mögött és felröhögtek, hogy oda nézz má’, Malacka viszi Micimackót! És ő ezen jót nevetett. Később azért inkább megtanult motorozni és messze jobb lett két keréken, mint én, aki jóval korábban kezdtem a kanyarvadászatot.
Magam is meglepődtem, hogy én, a függetlenség koronázatlan királynője – ha akarom, és ha akarják – el tudok köteleződni, hogy az utazás oly erős szeretete háttérbe szorul évekre, hogy a humor mekkora és milyen semmihez nem fogható érték a kisgyerekes mindennapokban.
A legnagyobb kalandunk közös lett: három kisfiunk született négy év alatt.
Megtudtam, hogy a szerelem mennyivel sokoldalúbb, mint hogy csak a szenvedélyes jelző vált eposzi kiegészítőjévé. A szerelem megerősítő, támogató, elfogadó, inspiráló, monotonitás tűrő, nagylelkű és végeredményben vak. Annak kell lennie, mert nem értem, hogy mondhatja, amikor három gyerek után ránéz a meztelen testemre, hogy én vagyok a világon a legszebb, hisz én még mindig úgy érzem, legjobb esetben is úgy nézek ki, mintha ez az új énem lenyelte volna a régit télikabátostul.
A szerelem vicces. Különben hogy is pacsizhatnánk az esti altatáskor, amikor a még ébren lévő, emeletes ágyakon fekvő gyerekeink meggondolják magukat, hogy cseréljük ki anyát apára és fordítva. Az ágyak kuckósítva vannak, szóval ki és bemászunk, majd vissza, mikor újra meggondolják magukat.
És azt hiszem, a szerelem logikátlan, mert ennyit még soha nem voltunk egyedül, a másiktól távol, mint kisgyerekes szülőként: én otthon, ő a munkahelyén nappal, én a gyerekszobában, ő a hálónkban éjjel.
Ezt mind most tanultam csak meg.
Szeretem, ahogy este a rutin része, hogy kergetőzik a fiúkkal és olyan hangosan üvöltenek, hogy a házunk előtt elsétálók gyakran felnéznek az ablakunkra, hogy el tudják dönteni, valaki épp sikítva nevet, vagy ordítva sír.
Szeretem, ahogy a fiúk csodálják őt. Háromévesem a napokban vágyakozva azt kérdezte tőlem: Anya, nekem mikor hullik ki végre a hajam? Olyan akarok lenni, mint apa! Ötévesem pedig így dicsekedett a fodrásznál: Az én apukám olyan erős, hogy még az anyukámat is elbírja!
Mindebből semmit sem tudtam akkor nyolc éve, harminckét évesen, azon a bulin, ahová a barátnőm vitt el potyázni, mert a férje utálta az ilyen céges röffenéseket.
Nem tudtam, hogy ennyire jó apa lesz, és hogy én ennyire szeretni fogok majd anyának lenni mellette. Nem tudtam, hogy hamarosan a Marsra költözünk és eszünk ágában sem lesz Földre szállni.